Ne hagyjuk magára az autóipart

A 13 millió munkahely, 255 gyár és évi 15 millió gyártott jármű, amely az EU GDP-jének 7%-át adja, nem túlzás azt állítani, hogy az autóipar az európai ipari hatalom lüktető szíve. A zseniális, előrelátó mérnökök által megálmodott, ikonikus európai márkák világszerte egyedülálló szakértelmet exportáltak, amelyet az innováció és a szenvedély hosszú évei alatt építettek fel. Sajnos, ez a dobogó szív küzd, amelyet fokozatosan aláásnak a különböző gazdasági tényezők és a katasztrofális következményekkel járó politikai hibák. Németországban, Franciaországban, Olaszországban és Belgiumban minden nap gyárbezárásokról és több ezer munkavállaló várható elbocsátásáról érkeznek bejelentések. Amikor az egykor sziklaszilárd zászlóshajóként működő vállalatok hirtelen meginognak, egész Európa megrendül. A helyzet kritikus; nem csupán a munkahelyek megszűnéséről van szó, hanem kontinensünk szuverenitásáról is. Mi az Európai Néppártban nem vagyunk hajlandóak tétlenül nézni, és továbbra is szilárdan hiszünk abban, hogy a mobilitás jövőjét Európában kell alakítani, nem pedig Kínában.

A helyzet kritikus; nem csupán a munkahelyek elvesztéséről van szó, hanem kontinensünk szuverenitásáról. Mi az Európai Néppártban nem vagyunk hajlandóak tétlenül nézni, és szilárdan hiszünk abban, hogy a mobilitás jövőjét Európában kell alakítani, nem pedig Kínában.

E cél elérése a szükséges erőfeszítéseket igényli. Európa már megkezdte a válaszlépéseket, nevezetesen a kínai elektromos járművekre kivetett vámok drasztikus emelésével. De ez nem lesz elég. Az első alapvető kihívás az, hogy a vállalatoknak némi lélegzetvételnyi időt kell biztosítani. Ma a vállalkozók az innováció helyett jelentős energiát pazarolnak arra, hogy a szabályozásokkal foglalkozzanak, és támogatásokat kérjenek az ezeknek való megfeleléshez. Ez nem fenntartható. Lehet célokat kitűzni, de hagyni kell, hogy az ipar, a mérnökök és a kutatók döntsék el, hogyan érik el azokat. Természetesen a nemzeti jogszabályok széttagoltsága sem segít. Mindazonáltal elengedhetetlen a szabályok harmonizálása és egyszerűsítése, és ki kell jutnunk ebből az abszurd helyzetből, amelyben saját gazdasági szereplőinket kötjük le, holott ők képesek a holnapi jóléthez nélkülözhetetlen dolgok előállítására. Ebben az értelemben a következő Bizottságnak valódi előrelépést kell tennie egy valódi egységes piac megteremtése érdekében, mind az áruk, mind a tőke tekintetében.

Ráadásul, mivel a termelés veszélyben van, és az elektromos járművek ágazata súlyos keresleti válsággal néz szembe, nem tehetünk úgy, mintha semmi sem történne. El kell kerülnünk, hogy 2025-ben szankciókat szabjunk ki az európai gyártókra, és ha a szankciók elkerülhetetlenek, akkor azokat magának az európai autóiparnak a támogatására kell fordítani. Versenyképességünk helyreállításához olyan európai tervre van szükségünk, amely valóban támogatja autóiparunkat és az általa teremtett munkahelyeket.

Objektívnek kell lennünk azzal kapcsolatban is, hogy mi nem működik. A "Fit for 55" tervben előirányzott, az elektromos mobilitásra való átállás a helyes irányba tett lépés. Az a cél azonban, hogy 2035-re megszűnjön a belső égésű motorral hajtott autók értékesítése, minden eddiginél inkább teljesen irreálisnak tűnik. A Renew képviselőcsoport és a baloldali pártok hibát követtek el azzal, hogy iparágunk ellen hoztak törvényeket. A kampány során az EPP megígérte, hogy foglalkozik ezzel a helyzettel, Ursula von der Leyen pedig ígéretet tett arra, hogy benyújtja a jogszabály felülvizsgálatát. Tekintettel az autóipar kritikus helyzetére, ez a kérdés nem lehet tabu. A belső égésű motorok közelgő, 2035-ös tilalmát vissza kell fordítani, hogy az a technológiai semlegességet tükrözze. Innovációs történelmünk azt mutatja, hogy a technológiai semlegesség mindig is sikertörténet volt az európai mobilitás számára. A technológiák kombinációjának lehetővé tétele rugalmasságot biztosít az éghajlati célok eléréséhez anélkül, hogy az innovációt megfojtaná vagy az iparágat károsítaná.

Innovációs történelmünk azt mutatja, hogy a technológiai semlegesség mindig is sikertörténet volt az európai mobilitás számára. A technológiák kombinációjának lehetővé tétele rugalmasságot biztosít az éghajlati célok eléréséhez anélkül, hogy az innovációt megfojtaná vagy az ágazatot károsítaná.

Végezetül, a zöld alku arról szól, hogy Európában teremtsünk munkahelyeket, nem pedig Kínában. 2024 első felére a kínai márkák az új elektromos járművek értékesítésének több mint 10%-át teszik ki az EU-ban, ami a 2019-es majdnem nulláról szembetűnő növekedés. Kína ellenőrzi az akkumulátorokhoz szükséges alapvető nyersanyagokat, miközben Európa akkumulátorgyártása elmarad. Nem azért csökkentettük az orosz gáztól való függőségünket, hogy aztán a kínai akkumulátoroktól függővé váljunk. Amint azt az Európai Néppárt választási kiáltványa is kimondja, új erőforrás-stratégiát kell kidolgoznunk, mielőtt túl késő lenne. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy egy újabb "napelemes háborút" veszítsünk el Kínával szemben. Az elektromos jármű-infrastruktúra gyorsabb kiépítésére is szükségünk van. Ennek érdekében az EU-nak és tagállamainak egyszerűsíteniük kell az engedélyezési folyamatokat, és pénzügyi ösztönzőket kell kínálniuk. Ez elősegítené, hogy gyorsan több töltőállomás épüljön, többek között az otthonok és a nehézgépjárművek számára.

Ha az előző mandátum a zöld üzletről szólt, a következő a versenyképességről fog szólni. Ezért az EPP képviselőcsoport csúcstalálkozót kezdeményezett az európai autóipar vezérigazgatóival. Von der Leyen elnök asszony bejelentette, hogy stratégiai párbeszédet is összehív az európai autóipar jövőjéről. Gazdaságunk egyik kulcsfontosságú ágazataként sürgősen foglalkoznunk kell a még megoldatlan kérdésekkel. Biztosítanunk kell Európa ipari magjának versenyképességét.