Az EPP képviselőcsoport álláspontja az integrált iparpolitika megközelítéséről

Európa alapvető döntéseket hoz az elkövetkező évek gazdasági jövőjéről. A Bizottság világos célkitűzéseket fogalmazott meg a zöld és a digitális átállás, valamint a megújított iparpolitika tekintetében. E célok eléréséhez egymásra kell épülniük; egyensúlyra van szükség a különböző prioritások között, és a közkiadásokat és az ösztönzőket ezek mentén kell összehangolnunk. Bár a bizottsági javaslatokban minden összetevője megtalálható ennek a megközelítésnek, nincs olyan átfogó 10 éves stratégia, amely a 2030-ig és azon túlmutató célok eléréséhez vezetne. Ez azonban nélkülözhetetlen az európai kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a nagyvállalatok számára a tervezhetőség és a beruházásbiztonság fenntartásához.

A Green Deal a feltételezett növekedési menetrend, de mint később láttuk, a digitális és ipari célkitűzésekre egyenrangúan van szükségünk, mivel mindegyik függ egymástól. Egy olyan megközelítés lenne a megfelelő integrált megközelítés, amely ezeket a célkitűzéseket az ipari ökoszisztémák konkrét stratégiáiban egyesítené, és ezt a néppárti képviselőcsoport szeretné látni. Egyértelműnek kell lennie, hogy ez nem egy gazdasági tervnek kell lennie. Amire szükségünk van, az az, hogy minden iparágnak olyan, a különböző szakpolitikai eszközökön átívelő, következetes közpolitikát kínáljunk, amely támogatja őket ezekben az összetett átmenetekben.

Ezeket a stratégiákat a lehető leghamarabb meg kell valósítanunk. Ha már most rendelkeznénk a stratégiákkal, akkor 2022-re kiigazíthatnánk a kiadási és jogalkotási prioritásokat. Ez körülbelül 8,5 évet hagyna nekünk a monumentális átalakításra. Ez rendkívül rövid idő, amelyet csak a politikai döntéshozók és a vállalkozások összehangolt és elkötelezett erőfeszítéseivel lehet elérni. Világosan fogalmazva: egy teljes és integrált stratégia nélkül, amely valamennyi eszközünket, politikánkat és kiadásunkat irányítja, nem valószínű, hogy Európa 2030-ra eléri ipari, digitális és zöld célkitűzéseit. Ez különösen annak köszönhető, hogy a rövid időkeret és az előttünk álló feladatok kihívást jelenthetnek, különösen az európai gazdaság gerincét alkotó kis- és középvállalkozások számára.

Ebben a dokumentumban a néppárti képviselőcsoport felvázolja a Bizottság stratégiájának kiteljesedésével kapcsolatos nézeteinek főbb irányvonalait.

Az ökoszisztéma a középpontban

A néppárti képviselőcsoport támogatja az ipari stratégia ökoszisztéma-megközelítését. A digitális és éghajlati célkitűzések minden egyes ökoszisztémára másképp hatnak, és Európa világpiaci pozíciója is eltérő az egyes ökoszisztémák között. A versenyképesség megőrzése és a stratégiai autonómia elérése érdekében minden ökoszisztémának saját megközelítésre van szüksége.

A 2021. évi éves egységes piaci jelentés (Annual Single Market Report 2021, ASMR) szerint "az ipari ökoszisztémák magukban foglalják az összes szereplőt, akik részt vesznek egy adott társadalmi-gazdasági cél elérésében: a legkisebb induló vállalkozásoktól az új piaci igény kielégítése érdekében együttműködő legnagyobb vállalatokig, az ipari innovációt támogató kutatási tevékenységektől, a gazdasági tevékenységet ösztönző szakpolitikákon keresztül irányító szabályozóktól a szolgáltatókig és beszállítókig". Az ökoszisztémának ez az átfogó meghatározása világosan mutatja a teljesen integrált megközelítés fontosságát. Olyan stratégiára van szükségünk, amelyben az ökoszisztémák valamennyi említett elemére kiterjedő hatékony intézkedések összehangoltan működnek az ökoszisztémák versenyképességének és növekedésének erősítése érdekében. Ezeknek az intézkedéseknek egyrészt az egyes érdekeltekre, pl. a kkv-kra szabottnak kell lenniük, másrészt olyan univerzális jelleggel kell rendelkezniük, amelyet horizontálisan az ökoszisztémák egészére alkalmaznak.

A stratégia aktualizálása kapcsán fontos kérdés, hogy a 2020-ban kiválasztott 14 ökoszisztéma még mindig a releváns-e. A fontos fejlemények miatt a Bizottság a függőségek perspektíváját hajtó kritériumként hozzáadta a stratégiához, de nem sikerült meggyőzően kifejtenie, hogy ezek a fejlemények miért nem befolyásolják a 14 ökoszisztéma kiválasztását.

Az eszközök összehangolása

Az Uniónak teljes eszközarzenál áll rendelkezésére céljai eléréséhez. Az ipari stratégia az ipari szövetségekre, mint fő eszközre támaszkodik. Ez egy példa a menetrendet meghatározó eszközre, amelynek a stratégiai megközelítés középpontjában kell állnia. A versenyképességi menetrendek azonban csak akkor lehetnek sikeresek, ha más eszközök integrált megközelítéséhez vezetnek.

• A menetrendet meghatározó eszközök: Ipari szövetségek, ipari technológiai útitervek, európai partnerségek, HEU stratégiai terv, ágazati éghajlat-párti partnerségek, TEN, készségügyi paktum.

• Finanszírozási eszközök: IPCEI-k, Horizont Európa, európai partnerségek (különösen közös vállalkozások), digitális innovációs központok, InvestEU, CEF, intelligens szakosodási stratégiák, nemzeti fellendülési tervek, Innovációs Alap, Just transition fund, strukturális és regionális uniós finanszírozás, Digitális Európa program, egységes piaci program, Erasmus+.

• Szabályozási eszközök: Jobb szabályozás, állami támogatások és versenyszabályok, éghajlati jog, taxonómia, REDII, EED, ETS, AI-rendelet, adattörvény, DGA, DMA, DSA, szabványosítás, a belső piacot torzító külföldi támogatások.

• Nemzetközi eszközök: CBAM, kereskedelmi megállapodások, beleértve a szabadkereskedelmi és partnerségi megállapodásokat, WTO-szabályok, szabványosítás, függőségi elemzés, globális éghajlati kötelezettségvállalások (globális ETS?), partnerségek a szomszédos országokkal, Energia Charta Szerződés.

Teljesen integrált stratégia

Az ASMR-ben foglaltak szerint az ökoszisztéma-megközelítés "magában foglalja a gazdasági szereplők közötti valamennyi horizontális és vertikális kapcsolat rendszerszintű jelentőségét". Ugyanakkor teljes mértékben be kell építenünk az ökoszisztémákat támogató valamennyi releváns eszköz közötti horizontális és vertikális kapcsolatokat is.

A jelenlegi ipari stratégiából hiányzik ez a politikai integráció és a konkrét cselekvés. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy az intézkedések hatékonysága aláássa a hatékonyságot. Az egyik eszközön keresztül hozott intézkedéseket általában más eszközökkel kell támogatni. Ez a támogatás hiányozhat, ha nincs integrált megközelítés.

Az ASMR-ben szereplő ökoszisztéma adatlapok nagyon jó kiindulópontot kínálnak, de ezeket az összes ökoszisztémára vonatkozóan ki kell egészíteni. Csak hat függőségi elemzésünk van, csak két kísérleti ipari technológiai útitervünk van, gyakran hiányoznak a részletek arról, hogy a taxonómia hogyan hat egy adott ökoszisztémára, és a "lehet" szó gyakran előfordul az adatlapokon. Ráadásul a taxonómia átgyűrűző hatása miatt úgy tűnik, hogy a vállalati fenntarthatósági jelentésről szóló irányelv (CSRD) mostantól a kkv-kra is vonatkozik, ami jelentős adminisztratív terhet jelenthet. Az átmenet megvalósításához ismernünk kell az ökoszisztéma igényeit, és stratégiát kell kidolgoznunk arra vonatkozóan, hogy hogyan valósítsuk meg azokat. Ez egyrészt ambiciózus technológiai ütemterveket igényel minden ökoszisztéma számára, hogy az új technológiákhoz szükséges K+F-et irányítani lehessen. Másrészt szorosan nyomon kell követnünk az ökoszisztémák infrastrukturális és szakképzettségi igényeit.

A kvantumtechnológia példájával élve, sikerült elérnünk, hogy a Horizont Európa programban 1 milliárd eurótkülönítsünk el a kvantumtechnológiára. Emellett jelentős finanszírozás érkezik a Digitális Európa programból, és több közös vállalkozás is releváns; ilyen például a kulcsfontosságú digitális technológiák közös vállalkozás. A nemrégiben alakult kvantumipari konzorciummal (QuIC) együtt most gondoskodnunk kell arról, hogy a Bizottság érintett szolgálatait és az érdekelt feleket is magában foglaló közös irányítási struktúra jöjjön létre, amely világos, 2030-ig szóló célokkal irányítja a beruházásokat. Ez lehetővé teszi számunkra, hogy ne csak az e téren oly fontos technológiai fejlődést érjük el, hanem számos más ágazat számára is meghatározó innovációs infrastruktúrát alkossunk.

Emellett, ahogyan az ASMR rámutat, az ökoszisztémák "ugyanazon háttér előtt fejlődnek: az integrált egységes piac előtt". Ha átfogó célokat tűzünk ki az egységes piac és annak résztvevői számára, mint például a fenntartható befektetések taxonómiája vagy az állami támogatásokra vonatkozó szabályok felülvizsgálata, az ökoszisztémákra vonatkozó integrált stratégia nélkül, akkor ezek a nagyszabású célok kontraproduktívak lehetnek, mivel az egyes ökoszisztémák számára lényeges kapukat zárhatnak el. Egy másik figyelembe veendő elem az egyik ökoszisztémában hozott döntések hatása más ökoszisztémákra (pl. a hidrogén nagymértékű használata egy közlekedési ágazatban hatással lesz a hidrogén elérhetőségére más ágazatokban). Végül pedig a bürokrácia és az adminisztratív terhek minimalizálására vonatkozó egyértelmű terveket kell beépíteni. Ehhez kapcsolódik az állami támogatási keretrendszer felülvizsgálata. A felülvizsgálat túl lassú és túlságosan széttagolt. Az IPCEI-szabályok felülvizsgálati javaslatai még mindig túl konzervatívnak tűnnek. A köz- és magánberuházásokat hátráltatja, ha Európa nem teszi egyértelművé az állami támogatásokra vonatkozó szabályokat, különösen a kkv-k számára. Tekintettel a pillanat összetettségére és sürgősségére, el kell hagynunk az állami támogatással kapcsolatos dogmatikus hozzáállást, és a lehetőségek teljes skáláját meg kell vizsgálnunk, az állami támogatási szabályok ideiglenes felfüggesztésétől kezdve bizonyos ágazatokban az állami támogatási szabályok teljes jogalkotási felülvizsgálatáig más ágazatokban.

Mit akarunk tenni

Utolsó lépésként valamennyi megoldás egyértelmű operacionalizálására van szükség. Az elemzés befejezése jó irányba terelne bennünket, de a végrehajtás részletei kulcsfontosságúak lesznek. Ahhoz, hogy a Bizottság stratégiájától az EPP-megközelítéshez eljussunk, számos lépésre van szükség:

• A Bizottságnak a lehető leghamarabb véglegesítenie kell az összes ökoszisztémára vonatkozó elemzéseket.

• A Bizottságnak újra kell értékelnie a 14 ökoszisztéma kiválasztását.

• A Bizottságnak évente nyomon kell követnie az infrastrukturális igényeket.

• Az ökoszisztémáknak egyértelmű technológiai ütemtervet kell készíteniük.

• A költségvetési hatóságoknak rugalmasságot kell tanúsítaniuk az éves költségvetési eljárás és az uniós programok félidős felülvizsgálata során annak érdekében, hogy az uniós finanszírozási prioritások megfeleljenek az ütemtervek eredményeinek és az infrastrukturális igényeknek.

• A jogalkotóknak kritikusan értékelniük kell a jogszabályokat, és alkalmazniuk kell minden szükséges jobb szabályozási eszközt, különösen a kkv-tesztet, különösen az "Fit for 55" csomag és a digitális fájlok (DGA, DSA, DMA) esetében, hogy biztosítsák az elemzés eredményével való összhangot.

• A Bizottságnak a tagállamokkal együtt ütemtervet kell előterjesztenie az európai vállalkozásokat, különösen a kkv-kat érintő adminisztratív terhek legalább 30 százalékos csökkentésének eléréséhez, a költségnyomás csökkentése és a versenyképesség előmozdítása érdekében.

• Az állami támogatási keretrendszert rendkívül sürgősen felül kell vizsgálni, hogy az megfeleljen a globális versenynek.

• A Bizottságnak folytatnia kell a stratégiai függőségek értékelését, és cselekvési tervet kell előterjesztenie arról, hogyan lehet megerősíteni az európai ökoszisztémák globális kölcsönös függőségeit.

• A Bizottságnak stratégiai csomagot kell kidolgoznia az egységes piac megerősítésére, a külföldi támogatások és felvásárlások kezelésére, valamint a közbeszerzési szabályok jövőre való alkalmassá tételére, hogy amit az EU-ban termelünk és fejlesztünk, azt az EU is védje.

Példa: Tiszta légi közlekedés

A légiközlekedési ágazat jelenleg tökéletes viharban van: a COVID-19 miatt összeomlott a gazdasági tevékenység, az ágazat fenntarthatósági célkitűzései óriásiak, a digitalizált globális közlekedés következményei pedig kihívást jelentenek a meglévő üzleti modellek számára. Ez tökéletes példája az integrált megközelítés szükségességének.

Az ipari stratégia értelmében az ágazat a repülési és védelmi ökoszisztéma részét képezi. Az ágazat azonban szorosan kapcsolódik más ökoszisztémákhoz is, például az "Energia - megújuló energiaforrások ökoszisztémájához" és a "Mobilitás - közlekedés és gépjárművek ökoszisztémájához". A szén-dioxid-semleges technológiákba történő jelenlegi beruházások valószínűleg nem fogják eredményezni a 2030-ig szükséges kibocsátáscsökkentést, és más ökoszisztémákban hozott döntésekhez vannak kötve. Ha a 2030-ig megvalósított szintetikus üzemanyagokat akarjuk használni e célok elérése érdekében, akkor ez nyomást gyakorol az elektromos repülőgépek gyártásához és más ágazatokhoz szükséges energia és nyersanyagok elérhetőségére. Ha energiát fordítunk a kibocsátásmentes hidrogén előállítására az energiaigényes iparágak szén-dioxid-mentesítésének érdekében, ez nyomást gyakorol majd a repülési ipar számára rendelkezésre álló energiára. A Horizont Európa keretében létrehozott, a tiszta légi közlekedéssel foglalkozó közös vállalkozás 2030-ra tisztább technológiákat fog biztosítani, de ezt össze kell hangolni a Szövetség által javasolt beruházásokkal. Eközben a közös vállalkozásnak és a szövetségnek a magánszektor ugyanazon kasszáiból kell majd finanszírozást kapnia, amelyet jelenleg az ágazatot sújtó példátlan válság súlyosan érint. Eközben a Horizont Európa keretében e partnerség számára javasolt uniós finanszírozás nem érte el az e területen szükséges szintet. Ezért kiegészítő finanszírozási forrásokat kell meghatározni, és azokat a partnerséghez kell kapcsolni annak érdekében, hogy a többéves pénzügyi keret tágabb pénzügyi keretét optimálisan lehessen felhasználni a partnerség keretében kitűzött kulcsfontosságú "zöld alku" célkitűzésekre, és hogy ösztönözni lehessen a szükséges magánberuházásokat. Szükség van-e további célzott IPCEI-kre? Ugyanakkor a stratégiában még nem szerepelnek a légi közlekedésnek a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe való esetleges integrálására vonatkozó tervek, és aggályok merültek fel azzal kapcsolatban, hogy az uniós adórendszer nem úgy van kialakítva, hogy a légi közlekedés szén-dioxid-mentesítésének valamennyi lehetőségét finanszírozni lehessen. Ez nyomás alá helyezi a magán K+F beruházásokat akkor, amikor a legnagyobb szükségünk lenne rájuk. Ezen túlmenően, a stratégia számos más ökoszisztémájához hasonlóan a légi közlekedést is be kell építeni az Unió nemzetközi kereskedelmi tevékenységeibe, a finanszírozási és állami támogatási rendszerekbe, valamint a készségfejlesztő oktatási kezdeményezésekbe. A stratégia aktualizálása fontos kezdetet jelentett az ágazat számára, de ez a rövid áttekintés jelzi, hogy hol van még jelentős munkára szükség ahhoz, hogy valóban integrált megközelítéshez jussunk.