Az Európai Néppárti Képviselőcsoport álláspontja az EU romaintegrációs folyamatáról

Bevezetés

A romák közel egy évezrede élnek Európában. Ezek a közösségek hozzájárultak életünk gazdag szövetéhez, és befolyásolták az európai identitást és kultúrát. Ők alkotják Európa legnagyobb kisebbségét. Az Európában élő mintegy 10-12 millió roma és szintó közül mintegy 6 millióan élnek az EU-ban, és rendelkeznek uniós állampolgársággal.

A romák jelentős része jól integrálódott társadalmainkba. Dolgoznak, gyermekeket nevelnek, számlákat és adókat fizetnek, és hozzájárulnak azon társadalmak jólétéhez, amelyeknek részei. Vannak azonban olyanok is, akik nemzedékeken át tartó mélyszegénységbe születnek. Bizonytalan életkörülmények között élnek, ivóvízhez és alapvető infrastruktúrához való hozzáférés nélkül. Sokuknak nincsenek megfelelő személyazonossági papírjaik. Nehezen találnak stabil munkahelyet, mivel sok munkahelyi követelménynek nem felelnek meg, és korlátozottak az esélyeik arra, hogy fejlesszék készségeiket és kompetenciáikat. Továbbra is egyenlőtlenséggel, széleskörű diszkriminációval és a nem roma származású társaiktól való növekvő kirekesztettséggel kell szembenézniük a mindennapi élet kulcsfontosságú területein, mint például a minőségi oktatáshoz, foglalkoztatáshoz, egészségügyi ellátáshoz és lakhatáshoz való hozzáférés. Ez a helyzet nem csak az ő szerepvállalásukat akadályozza, hanem az Európai Unió kohéziójára is negatívan hat.

Az elmúlt években a különböző érdekelt felek számos jelentésben, többek között az Európai Parlament állásfoglalásaiban, valamint az Európai Bizottság éves közleményeiben, amelyek a tagállamok által a romák integrációjának előmozdítása terén elért eredményekről szólnak, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) bizonyítékai alapján.

Az FRA EU-MIDIS II felmérésének egyes megállapításai szerint a romák 80%-a a megkérdezett romáknak az országában a szegénységi küszöb alatt él; minden harmadik roma olyan lakásban él, ahol nincs csapvíz; minden harmadik roma gyermek olyan háztartásban él, ahol az előző hónapban legalább egyszer éhesen feküdt le valaki; és a hat és huszonnégy év közötti romák 50%-a nem jár iskolába. Olyan időkben, amikor az EU példátlan jólétet, magas szociális normákat és nagyszerű lehetőségeket teremtett polgárai számára, ezek a tények megdöbbentőek és elfogadhatatlanok.

Miközben az EU globálisan élen jár korunk nagy kihívásaiban, mint például az éghajlatváltozás és a digitális menetrend, nem szabad megfeledkeznie a romák továbbra is bizonytalan helyzetéről. Nemcsak erkölcsi és politikai, hanem gazdasági kényszer is áll emögött. Az EU-nak biztosítania kell, hogy minden uniós polgár egyenlő esélyekkel rendelkezzen.

Az EU és a tagállamok saját hatáskörükön belül osztoznak a romák integrációjáért viselt felelősségen. A romákat érintő valódi változás érdekében tett intézkedések azonban továbbra is a tagállamok kezében maradnak. A tagállamok erőfeszítéseit 2011 óta a "Nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020-ig tartó uniós keretrendszere" irányítja és ellenőrzi, többek között a tágabb uniós menetrend és az európai szemeszter részeként. Bár mind uniós, mind nemzeti szinten számos politikai, jogi és pénzügyi eszközt vezettek be, csak korlátozott előrelépés történt.

El kell ismerni a romákkal kapcsolatos intézményi változásokat és intézkedéseket mind uniós, mind tagállami szinten, amelyek hasznosnak bizonyultak. Sajnálatos módon azonban a fent említett uniós keretrendszer végrehajtási szakaszának közel egy évtizede után a kiszolgáltatott romák mindennapi valóságában kevés változás történt.

Egyértelmű, hogy az EU és a tagállamok fokozott szerepvállalása nélkül a társadalmainkban a társadalmi megosztottság tovább fog nőni, a regionális különbségek tovább mélyülnek, és a romák és a nem romák közötti szakadék tovább mélyül.

Az EU-nak újrakezdésre van szüksége, és nagyobb hangsúlyt kell fektetnie a megvalósításra.

A romák egyenlőségére és befogadására vonatkozó, 2030-ig szóló uniós kezdeményezésnek az Európai Bizottság által az év végére tervezett elfogadása egyedülálló lehetőséget teremt arra, hogy új lendületet adjon a folyamatban lévő uniós romaintegrációs folyamat fellendítéséhez, amely a "2020-ig szóló nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerének" keretében zajlik.

Az elmúlt évek során számos problémát azonosítottak. Ennek eredményeképpen szakpolitikákat dolgoztak ki, és politikai, pénzügyi és jogi eszközöket vezettek be. Azonban ezek hatékony, eredményorientált végrehajtása, amelyet erős politikai vezetés és minden szinten (EU, nemzeti, regionális és helyi szinten) való kitartó elkötelezettség támaszt alá, lassú volt. Tulajdonképpen ezeknek a kulcsfontosságú összetevőknek a hiánya vezetett az eddigi folyamat kudarcához.

Ahhoz, hogy a romák 2030-ig tartó integrációs folyamata hiteles és sikeres legyen, alapvető szemléletváltásra van szükség.

Egyértelmű, hogy a helyzet számos uniós tagállamban aggodalomra ad okot. A romák integrációjára irányuló nemzeti erőfeszítéseket minden uniós tagállamban fel kell gyorsítani. Még nagyobb hangsúlyt kell fektetni azokra a tagállamokra, ahol a romák integrációjának nem hatékony folyamata makrogazdasági kihívásokat jelent, elmélyíti a regionális egyenlőtlenségeket, és ezáltal akadályozza az EU társadalmi kohézióját. Ez különösen a jelentős roma népességgel rendelkező uniós tagállamokat érinti. Az ezeknek az országoknak nyújtott uniós támogatást a kihívásokhoz kell igazítani. Ezekben az országokban nagyobb figyelmet kell fordítani a szakpolitikák és intézkedések hatékonyságára.

Ezzel kapcsolatban a szilárd és alapos monitoring- és értékelési rendszerek megvalósításának alapvető fontosságú szerepet kell játszania.

A pozitív, fenntartható és tartós változásokat az általános reformok révén kell elérni, míg a célzott intézkedéseknek ki kell egészíteniük azokat. A tapasztalatok szerint a romák integrációs folyamatának a romák integrációjára irányuló/elkötelezett projektekre való korlátozása csak korlátozott eredményeket hoz, különösen, ha az ilyen projektek nem folytonosak. Gyakran költségesek, hatástalanok, sok elvárást támasztanak, és amikor befejeződnek, sok csalódást okoznak, mivel nincs folytonosság.

Sürgősen prioritásként kell kezelni az alapvető infrastruktúrába történő nagyobb beruházásokat, hogy a kiszolgáltatott romák ivóvízhez és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférését javítani lehessen. A COVID-19 járvány kitörése rávilágított arra, hogy egyes uniós tagállamok nem képesek kezelni ezt a helyzetet, annak ellenére, hogy jelentős mennyiségű uniós forrást bocsátottak rendelkezésre erre a célra.

A COVID-19 járványnak számos európai állam számára ébresztőként kellene szolgálnia, különösen azok számára, amelyekben jelentős roma népesség él, és nem férnek hozzá az alapvető szolgáltatásokhoz. Nyilvánvaló, hogy a túlzsúfolt lakónegyedekben vagy menedékhelyeken élő, csapvízhez és alapvető higiéniai szolgáltatásokhoz való hozzáférés nélküli roma közösségek számára szinte lehetetlen a társadalmi távolságtartás szabályainak betartása vagy a szigorú higiéniai intézkedések betartása, hogy a koronavírus vagy más vírusok terjedését meg lehessen akadályozni. A romák a fent említett okok miatt nagyobb egészségügyi kockázatoknak vannak kitéve, mint a lakosság többi része. Ugyanakkor nem szabad eltűrni, hogy a romákat hibáztassuk azért, hogy a Coronavírus terjesztésével veszélyeztetik a közegészségügyet, ahogyan azt egyes országokban láttuk. A vírusok nem tesznek különbséget faji vagy etnikai hovatartozás között.

Ezekben az országokban az EU-nak sürgősen törekednie kell arra, hogy jobb eredményeket érjen el a jövőbeni romaintegrációs erőfeszítések terén. A 2014-2020-as programozási időszakban az EU 1,5 milliárd eurót különített el a roma integráció támogatására. Az ESI-alapok keretében előzetes feltételrendszert vezettek be, amely szerint a romák integrációját célzó nemzeti stratégiai politikai keretet kell létrehozni, meg kell határozni az érintett hátrányos helyzetű mikrorégiókat vagy szegregált városrészeket, és az integrációs szakadék áthidalását célzó intézkedéseket kell végrehajtani. Számos helyzetben azonban a politikai akarat és elszántság hiánya, a befogadóképességgel kapcsolatos problémák, a helyi hatóságok érdektelensége, a romáknak szánt projektek/programok széttagoltsága, az átfogó és holisztikus megközelítés hiánya, a hatékony kormányzati koordináció hiánya és a folyamatos diszkrimináció csak néhány ok, amely a több tagállamban tapasztalható eredménytelen felhasználás és az alulköltekezés mögött áll. Ezeket a kérdéseket a következő programozási időszakban megfelelően figyelembe kell venni. A felügyelet és az elszámoltathatóság hiánya a pénzeszközökkel való visszaélésnek és a korrupciónak is teret ad. E kihívások figyelmen kívül hagyása hozzájárul a romaellenes attitűdök, a populizmus és a szélsőségek erősödéséhez társadalmainkban.

A roma integráció kétirányú folyamat

Amint azt az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) megfigyelte, az olyan tartósan fennálló jelenségek, mint a széles körben elterjedt diszkrimináció és a cigányellenesség, bizonyítottan akadályozzák a romák életesélyeinek és életszínvonalának javítására irányuló erőfeszítéseket. A romaellenes retorika és a gyűlöletbeszéd elleni hatékony intézkedéseket, a rasszista, sztereotipikus vagy más módon megbélyegző nyelvezet vagy viselkedés elleni fellépést, amely a romákkal szembeni megkülönböztetésre való felbujtásnak minősülhet, alaposan meg kell büntetni. E célból létfontosságú, hogy a tagállamok érvényre juttassák a meglévő megkülönböztetésellenes jogszabályokat.

A megkülönböztetésellenes jogszabályok végrehajtása azonban nem elegendő. Ezt jó kommunikációs és figyelemfelkeltő tevékenységeknek kell kísérniük, valamint a többségi lakosságot célzó érzékenyítő intézkedéseknek, hogy jobban megértsék a romák integrációjának előnyeit a társadalom egésze számára, valamint a folyamat összetettségét. A média, beleértve a közösségi médiát is, döntő szerepet játszik ebben a tekintetben.

A roma integráció kétirányú folyamat, amely mind a romák, mind a nem romák részéről szemléletváltást igényel. A befogadással a példaképek, valamint a romákról, történelmükről és kultúrájukról szóló ismereteket elmélyítő oktatási tantervek és tananyagok révén is foglalkozni kell. Ez különösen fontos az etnikailag vegyes közösségekben és régiókban való békés egymás mellett élés szempontjából.

A társadalmi kirekesztés és a mélyszegénység, amellyel a kiszolgáltatott roma közösségek szembesülnek, gyakran az illegális viselkedés gyökerei. Egyes tagállamokban a romák szervezett kényszerített koldulás áldozatai. Sok esetben gyermekek is érintettek, akiknek a jóléte és jövője ennek következtében sérül. Ezt a negatív jelenséget szisztematikusan és összehangoltan kell kezelni. Ellenkező esetben frusztrációt és szorongást kelthet a tagállamok polgáraiban. Emellett fennáll a veszélye, hogy a romaellenes attitűdöket még jobban felerősíti. Ezért szisztematikus megközelítésre van szükség, amely hosszú távon fenntartható megoldásokat kínál erre a társadalmi jelenségre.

A roma nőket és lányokat nemcsak a roma közösségeken kívül, hanem azokon belül is érő megkülönböztetés is nagyobb figyelmet érdemel, beleértve a családon belüli erőszakot vagy a korai terhességet stb. Ezek olyan összetett kérdések, amelyekkel az általános politikák, valamint a célzott beavatkozások keretében kell foglalkozni, amelyekben a bizalomépítés a kulcs. E célból a rendőröket, szociális munkásokat és egészségügyi szakembereket ki kell képezni arra, hogyan közelítsenek érzékenyen a roma nőkhöz és lányokhoz, és hogyan építsenek bizalmat a közösségen belül. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az áldozatokkal megkülönböztetésmentesen bánjanak.

Az oktatás a legjobb befektetés a romák, valamint Európa jövőbeni növekedése és jóléte szempontjából is

A romák marginalizálódásának és szegénységének ördögi körét csak olyan átfogó, elkötelezett és jól finanszírozott, hosszú távú, általános oktatási stratégiákkal lehet megtörni, amelyek teljes mértékben foglalkoznak a romák bizonytalan helyzetét meghatározó valamennyi fő tényezővel és körülménnyel. Ezek közé tartoznak az oktatási, gazdasági, társadalmi és kulturális szempontok, beleértve a rasszizmust és a diszkriminációt is. Ezeknek az oktatási stratégiáknak az oktatási szakemberek, a központi és helyi kormányzati hatóságok, a civil társadalom, a roma közösségek és minden érdekelt polgár széles körű bevonásán kell alapulniuk.

Az inkluzív oktatási intézkedések célja a roma gyermekek és minden más hátrányos helyzetű csoport lehető legnagyobb mértékű integrálása az oktatási rendszerbe a kisgyermekkori oktatástól a középiskola felső tagozatáig, ami a személyes fejlődés és a karrier feltétele.

Ennek érdekében az oktatási és képzési rendszerek jelentős javítására és innovációjára van szükség az EU több tagállamában. Ezeket a rendszereket úgy kell megreformálni, hogy a roma gyermekek ugyanolyan oktatási lehetőségekhez jussanak, mint nem roma társaik.

Ehhez teljes mértékben el kell ismerni azt a tényt, hogy a roma gyermekek otthon nem rendelkeznek ugyanazokkal a tanulási lehetőségekkel, mint társaik. Ezért további aktív intézkedéseket és támogató korrepetálást kell biztosítani a roma gyermekek számára, hogy kitörjenek az alacsony iskolai végzettség és az ezzel összefüggő korai iskolaelhagyás önfenntartó körforgásából. A kormányoknak elegendő pénzeszközt és szakértő humán erőforrást kell elkülöníteniük annak érdekében, hogy a fent említett tényezők megvalósuljanak. Nagyobb figyelmet kell fordítani a szülők bevonására, hogy támogassák gyermekeik oktatását, és hogy a szülők megkapják a szükséges támogatást.

Alapvető fontosságú a tagállamok közötti legjobb gyakorlatok cseréjének elősegítése, valamint a helyzet figyelemmel kísérése annak érdekében, hogy az Európai Bizottság számára rendszeres értékelést lehessen készíteni. Az Európai Uniónak platformot kellene biztosítania a bevált gyakorlatok megosztásához, míg az Európa Tanács ajánlásai szintén referenciaeszközöket biztosíthatnának. Egyetlen roma gyermeket sem szabadna büntetni csak azért, mert szegénységbe született. Egyes uniós tagállamok ezeket a gyermekeket értelmi fogyatékosok számára fenntartott speciális iskolákban helyezik el, még akkor is, ha nem fogyatékosok, vagy elkülönítik őket nem roma társaiktól a normál iskolákban vagy osztályokban. Oktatásukat a lehető legkorábban, a kisgyermekkori nevelési és gondozási intézményekben kell elkezdeni, hogy javuljon részvételük és a jövőbeli tanulásra való felkészültségük. Ezt a középfokú oktatás felső tagozatáig kell folytatni. Egyetlen roma gyermek sem végezheti el az iskolát anélkül, hogy ne rendelkezne a munkaerőpiacon való boldoguláshoz és az életben való boldoguláshoz szükséges képesítéssel. A szakképzési politikákat, valamint az alacsony képzettségű felnőtteket célzó aktív felnőttoktatást szintén kiemelten kell kezelni. E célból nagyobb hangsúlyt kell fektetni a különböző oktatási utak közötti átmenetre, megfelelő oktatási és pályaorientációs tanácsadás biztosításával.

Rendkívül fontos, hogy a roma tanulók digitális készségekkel és kompetenciákkal is rendelkezzenek, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy megragadják a lehetőségeket és Európa jövőjét alakító értékes polgárokká váljanak. Ez magában foglalja a digitális oktatáshoz való hozzáférésük biztosítását is. A jelenlegi COVID-19 járvány még inkább rávilágított az európai egyenlőtlenségekre; a marginalizált roma gyermekek nem jutottak hozzá a távoktatáshoz vagy az online oktatáshoz, mint nem roma társaik. Ennek érdekében a roma gyermekeket az iskolák működési napirendjének középpontjába kell helyezni, amelyben nagyobb figyelmet kell fordítani a fizikai és érzelmi jólétükre.

A romákról alkotott paradigma megváltoztatása a romák potenciáljának felszabadításával.

A romákat nem teherként, hanem lehetőségként kell felfogni, különösen a demográfiai kihívások idején. Az elöregedő Európa szakképzett munkaerőhiánnyal küzd, és ezért a munkaerő egy részét harmadik országokból importálja. A roma népesség jelentős és növekvő arányt képvisel a népesség és a jövőbeli munkaerőben. Hatalmas potenciál rejlik benne, amelyet még mindig nem használtak ki. A jelentős roma népességgel rendelkező országok számára a gazdasági integráció évente mintegy 500 millió euróra becsült hasznot hozhat. A gazdasági termelékenység javulna, és ennek következtében csökkennének a szociális támogatással kapcsolatos állami költségek, míg a jövedelemadóból származó bevételek növekednének. A romák különböző módon tekinthetők a jövő munkavállalóinak, vállalkozóinak, adófizetőinek, fogyasztóinak, befektetőinek stb.

A romák teljes körű integrációjának elérése érdekében - a munkaerőpiacon is - megfelelően kezelni kell a strukturális megkülönböztetést, a területi szegregációt és a nem megfelelő politikai erőfeszítéseket, mint a romák társadalmi és munkaerő-piaci integrációjának előrehaladását akadályozó kulcsfontosságú tényezőket. Különösen ezekben az időkben, amikor Európa a digitális korszak felé halad, a romáknak képesnek kell lenniük megragadni az ezzel az átalakulással kapcsolatos új lehetőségeket. A romák foglalkoztatása nem korlátozódhat a romák közmunkaprogramokban való részvételére, ahogyan azt néhány tagállamban tapasztaljuk. Ezek a programok nem fejlesztik a résztvevők releváns készségeit. Így a romák továbbra sem tudnak kitörni a munkanélküliség csapdájából, és a nyílt munkaerőpiacon sem tudnak munkát találni. A romák nagy része így a szürkegazdaság részévé válik, ami káros számukra és a gazdaság egészére nézve. A tagállami hatóságoknak aktívan fel kell lépniük az ilyen gyakorlatok ellen, és az ilyen munkát legális munkaszerződésekké kell alakítaniuk, egyrészt védve a roma munkavállalókat, másrészt biztosítva az állam adóbevételeit.

A tagállamoknak javítaniuk kell a romák gazdasági szerepvállalását. Ezt a vállalkozások erőteljesebb bevonásával lehetne elérni, különösen helyi szinten, többek között a tartósan munkanélküliek felvételének ösztönzésével, de a roma vállalkozói kedv, a szociális vállalkozások támogatása és a munkalehetőségek növelése révén is, különös tekintettel a roma fiatalokra és nőkre.

A romák saját és Európa jövőjét alakítják

Ma európainak lenni azt jelenti, hogy lehetőségünk van a sikerre, és jogunk van a tisztességes megélhetéshez, lehetőleg azon a helyen vagy régióban, ahonnan származunk. A romák nagyobb mértékű gazdasági integrációja javítaná a társadalmi kohéziót és csökkentené a regionális különbségeket, nemcsak az EU-n belül, hanem a bővítésben részt vevő országokban is, mivel Európa legkevésbé fejlett régióiban magas a marginalizált roma közösségek koncentrációja. A 2021-2027 közötti többéves programozási időszak új generációs alapjainak (InvestEU és ESI-alapok) intelligens felhasználása döntő szerepet játszana a szegénység, a lakhatási kirekesztés és a romák által tapasztalt nélkülözés felszámolásában. A nemzeti romaintegrációs stratégia ismét előfeltétele az alapok felhasználásának, amelynek célja a romák integrációjának felgyorsítása és szegregációjuk megelőzése és/vagy megszüntetése.

Amikor az EU és a tagállamok arra törekszenek, hogy társadalmilag igazságos, méltányos és egyenlő társadalmakat hozzanak létre, nem szabad megfeledkezniük a roma emberek törekvéseiről. Fontos szerepet játszana politikai képviseletük, valamint polgári és kulturális részvételük folyamatos támogatása és erősítése uniós és nemzeti szinten.

A romákat ösztönözni kell arra, hogy aktívan vegyenek részt a helyi, nemzeti és európai döntéshozatalban, hogy nagyobb szerepet játszhassanak az őket érintő főáramú politikák alakításában. Különösen a roma fiataloknak kellene a roma integráció motorjává válniuk az EU-ban. Nekik kellene a változás alakítóinak lenniük, nem pedig a változás címzettjeinek. A roma szavazókra nem csak a választások idején kellene emlékezni. Ezért nagyobb figyelmet kell fordítani a kiszolgáltatott roma közösségeket kihasználó választási csalás vádjaira. A tagállamok választási hatóságait felszólítjuk, hogy vállaljanak aktív szerepet ezen állítások kezelésében. A roma szavazók oktatása fontos szerepet játszik ebben a tekintetben.

Mivel a digitális médián keresztül terjesztett dezinformáció aláássa valamennyi polgár demokratikus intézményekbe vetett bizalmát, súlyosbítja a társadalmi polarizációt és akadályozza a polgárok tájékozott döntéshozatalra való képességét, ösztönözni kell a roma lakosság hírműveltségét támogató több intézkedést. A hírműveltség, az álhírek és a valódi hírek megkülönböztetése, valamint a hírforrások értékelésének megtanulása kulcsfontosságú a további digitalizáció felé haladva, különösen a kiszolgáltatott közösségekben.

Uniós szinten meg kell erősíteni a meglévő roma támogatási platformokat, amelyek bevonják a romákat az őket érintő társadalmi, gazdasági és politikai kérdésekbe. Az egyik olyan terület, ahol a romák bevonása fontos lenne, az Európa jövőjével kapcsolatos részvételi folyamat, amelyben az európaiak beleszólhatnak abba, hogy mit tesz az EU, és hogyan működik az ő érdekükben. A romák erőteljesebb bevonása saját és Európa jövőjének alakításába hozzájárulhatna a gondolkodásmód megváltoztatásához és a mélyen gyökerező előítéletek és sztereotípiák, a széles körben elterjedt diszkrimináció és a cigányellenesség elleni küzdelemhez Európa-szerte.

Ezekben a kihívásokkal teli időkben és az elkövetkező évtizedekben az EU nem engedheti meg magának, hogy a romák integrációjának folyamatát érdemi változások nélkül folytassa, és figyelmen kívül hagyja túl sok polgárának aggasztó valóságát. Ez mindannyiunk társadalmi légkörére és jólétére hatással van. A romák valódi befogadása nélkül az EU hitelességének elvesztését kockáztatja.