Az EPP képviselőcsoport álláspontja a menekültügyről és a migrációról

Bevezetés

A népvándorlás globális jelenség. Az emberek háborúk és konfliktusok, félelem, éghajlatváltozás, éhínség és a jobb élet reménye miatt költöznek kontinensek között és kontinenseken belül.

A migráció volt és marad Európa egyik meghatározó, nemzedékek közötti kihívása és lehetősége. A gazdasági fejlődés, a demográfiai változások, a közlekedés és a kommunikáció globalizációja, a szomszédos régiókban tapasztalható instabilitás mind azt jelentik, hogy az emberek továbbra is az EU-ba igyekeznek majd menekülni, jobb életet keresni vagy a közeli családjukat követni. Ezért elengedhetetlen, hogy az Európai Unió proaktív módon találjon közös európai választ erre a kihívásra, amely egyensúlyt teremt a szolidaritás és a felelősség különböző formái között. Az Uniónak - többek között a Közös Európai Menekültügyi Rendszer hatékony reformja révén - aktualizálnia kell jogi keretét, hogy a nemzetközi egyezményeknek megfelelő, fenntartható politikákkal feleljen meg ennek a kihívásnak, miközben a biztonságos és hatékony külső határellenőrzés fenntartásával fenntartja az EU-n belüli szabad mozgást. A genfi egyezmény továbbra is a menekültek védelmének sarokköve, de a jobb betartás elengedhetetlen. Ezenkívül alaposan értékelni kell, hogy az egyezmény megfelel-e a 21. századnak, és ez korszerűsítéshez vezethet annak biztosítása érdekében, hogy továbbra is fenntartható jogi keretet nyújtson.

Öt évvel ezelőtt az Európai Unió rendkívüli kihívással szembesült, amikor két év alatt közel kétmillió ember érkezett a partjaihoz, akik háború, politikai elnyomás vagy szegénység elől menekültek, vagy gazdasági okokból kerestek új életet, gyakran életüket kockáztatva az Európába tartó embercsempészek kezében. Gyorsan világossá vált, hogy a tagállamok nem képesek egyedül kezelni a migráció jelentette kihívást, és hogy a közös európai megoldásoknak kell támogatniuk a nemzeti szinten végrehajtott hatékony gyakorlati intézkedéseket. A második világháború óta a legnagyobb számú lakóhelyüket elhagyni kényszerülő emberáradattal szembesülve létfontosságú, hogy közösen, határozottan és sürgősen cselekedjünk.

Azóta számos intézkedést vezettek be a migrációs válság jelentette azonnali kihívás kezelésére, amelyek célja az európai megközelítéshez szükséges összes fontos építőelem felállítása volt, hogy biztosítsák az erős határokat, a tisztességes és gyors eljárásokat és egy olyan fenntartható rendszert, amely képes megelőzni a problémákat.

Míg az EU külső határain a migrációs nyomás az elmúlt években csökkent, a Görögország és Törökország közötti határon kialakult jelenlegi ingatag helyzet egy új migrációs válság kezdetét jelentheti. Az EU-nak jobban fel kell készülnie a válság kezelésére és ellenőrzés alatt tartására, annak ellenére, hogy a török kormány nem működik együtt e tekintetben. A közel-keleti és afrikai biztonsági és demográfiai helyzetet is figyelembe kell venni.

A frontországok aránytalanul nagy terhet viselnek. Földrajzi elhelyezkedésükből adódóan ők a fő bejárat Európába. Minden uniós tagállamnak felelősségteljesen kell cselekednie, és szolidaritást kell vállalnia velük.

Az EU migrációs politikájának különbséget kell tennie a védelmet kereső személyek és a gazdasági migránsok között. 2018-ban az EU-ban a menedékkérők harminckilenc százaléka kapott első fokon pozitív döntést. Ez azt mutatja, hogy az európai menedékkérők jelentős része nem jogosult védelemre.

A legális migrációs politika és eszközök, különösen az EU-n kívüli tehetségek bevonzása érdekében, jelentős fejlődésen mentek keresztül az elmúlt években. A jól irányított legális migráció az egyik kulcsfontosságú eleme a működő gazdasági rendszer biztosításának, amely megfelel a fejlődő munkaerőpiac szükségleteinek. Ez elengedhetetlen a jelenlegi és jövőbeli készségigények kielégítéséhez és a dinamikus gazdaság biztosításához.

Ugyanakkor még mindig van mit tenni annak érdekében, hogy a migrációból származó előnyök kiaknázása és a kihívások hosszú távú kezelése érdekében a kölcsönösen előnyös utak követésére és a partnerségben való együttműködésre koherens és átfogó módot alakítsunk ki.

Az illegális gazdasági migránsok beáramlása azzal a kockázattal jár, hogy elvonja a valódi menedékkérők által igényelt forrásokat, amikor kihasználják a tömeges migrációs áramlást, és Európába érkezve nemzetközi védelemért folyamodnak. Annak ellenére, hogy a menedékjog iránti kérelmek száma már a harmadik egymást követő évben csökkent, még mindig több mint 800 000 függőben lévő kérelem van, és a határ menti eljárásokat csak minimálisan veszik igénybe. Ez azt jelzi, hogy a közigazgatási és igazságszolgáltatási rendszerek nincsenek megfelelően felkészülve az emberáradat kezelésére, ami a menedékjoggal való visszaéléshez vezethet. Ezért az EU-nak és a tagállamoknak prioritásként kell erőforrásaikat a valóban védelemre szorulókra fordítaniuk, és határozottan együtt kell működniük a visszatérési eljárások felgyorsítása érdekében.

Európának kettős felelőssége van: segíteni a védelemre jogosultaknak vagy a humanitárius segítségre szorulóknak, és biztosítani a tagállamok közötti érdemi szolidaritás többféle formáját. Az EU-nak azonban elsősorban magukban a válság sújtotta országokban és a velük szomszédos területeken is segítenie kell a segítségnyújtást és a védelmet.

Az Európai Uniónak és a tagállamoknak kell - a nemzetközi joggal összhangban - meghatározniuk, hogy ki kap védelmet Európában. A tagállamok kizárólagos hatáskörében marad annak eldöntése, hogy ki maradhat a területükön, és ki térjen vissza, tükrözve a tagállamok és az Unió egészének befogadóképességét is. A védelemhez való jog nem értelmezhető a migrációhoz való feltétel nélküli jogként, mivel az Európába való szabályozatlan bejutás nem elfogadható. A legális gazdasági migránsok tekintetében minden tagállam kizárólagos joga eldönteni, hogy be akarja-e fogadni őket, hozzáférést biztosít-e számukra a munkaerőpiachoz, és ha igen, akkor azt is, hogy hányan.

Az EUMSZ 78. cikke a genfi egyezménynek és jegyzőkönyvének megfelelően közös menekültügyi politikáról rendelkezik.

A migrációról szóló vita nehéz és gyakran polarizált, és kevés hely marad az árnyalt nézeteknek. Az EU-nak és az érintett politikai szereplőknek biztosítaniuk kell, hogy a szakpolitikai fejlemények tényalapúak legyenek, és a migrációs politika fontos szakpolitikai lépéseit jóval megelőzően szilárd kommunikációs stratégiát dolgozzanak ki. A migrációval kapcsolatos válsághelyzetekre értelmes és proaktív reakciót kell adniuk.

A koronavírusválság rávilágított az EU-ban a közegészségügy védelmével kapcsolatos kihívásokra, miközben el kell kerülni a személyek szabad mozgásának zavarát egy világjárvány idején. Az EU-nak megfelelően fel kell készülnie a koronavírus kitörésének esetleges újabb hullámának megfékezésére. Ez magában foglalhatná a külső határokon történő megfelelő szűrést mind a belépéskor, mind a kilépéskor, az elkülönítést, a fertőzött személyek átszállítását és az egészségügyi hatóságok legjobb gyakorlatán alapuló egyéb megelőző intézkedéseket. Az EU-nak meg kell védenie külső határait, különösen ott, ahol megnövekedett a migrációs áramlás, különösen a közép- és kelet-mediterrán útvonalakon. A sűrűn lakott létesítményekben élő migránsok, ahol a betegség könnyen terjedhet, különösen veszélyeztetettek.

A kiszolgáltatottak védelme - Az embercsempészet elleni küzdelem

A migránscsempészek hatalmas anyagi hasznot húznak az emberek kizsákmányolásából és életük kockáztatásából. Ennek a több milliárd eurós üzleti modellnek véget kell vetni. A fokozott információmegosztás, az összehangolt operatív fellépések és a harmadik országokkal való együttműködés támogatni fogja azokat az erőfeszítéseket, amelyek biztosítják, hogy az embercsempészeknek ne legyen mozgástere.

Mivel a kiszolgáltatott, különleges figyelmet igénylő személyek nagy részét ők teszik ki, a nők különleges helyzetével foglalkozni kell a nemi alapú erőszakkal szembeni védelmük tekintetében. A nők és lányok számára megfelelő infrastruktúrára és a befogadó létesítmények személyzetének megfelelő képzésére van szükség.

Az Europol alapvető szerepet játszik a migránscsempészet elleni küzdelemben. Az Europol Európai Migránscsempész Központja, amelyet az Eurojust munkája támogat, már most is kulcsfontosságú eszköz, de tovább erősíthető. Mindkét ügynökséget súlyos személyzeti és pénzügyi forráshiány hátráltatja. A Központ fő feladata a rendőrségi és határőrizeti hatóságok támogatása a rendkívül összetett, határokon átnyúló, embercsempészet elleni műveletek összehangolásában. E tekintetben az Europol megbízatásának megerősítése elengedhetetlen.

A harmadik országokkal való szoros együttműködés és elkötelezettség továbbra is kulcsfontosságú a migránscsempészet megelőzésében. Ennek egyik lépése az embercsempészet és az illegális migráció kockázataira vonatkozó tájékoztató és figyelemfelkeltő kampányok előmozdítása. Ez alapvető fontosságú annak megakadályozásához, hogy a leendő migránsok és menedékkérők - beleértve a különösen kiszolgáltatott helyzetben lévő embereket, például a gyermekeket - veszélyes utakra induljanak az EU felé. Az EU által finanszírozott humanitárius műveleteknek továbbra is figyelembe kell venniük a gyermekek különleges szükségleteit és sebezhetőségét, és biztosítaniuk kell védelmüket a lakóhelyük elhagyása során. A legfontosabb származási és tranzitországokban valamennyi uniós programot folytatni kell, és azokat a harmadik országokkal közös, koherens stratégia részeként kell végrehajtani.

Az EU-nak szorosan együtt kell működnie a származási és tranzitországokkal - különösen Afrikában -, és szorosan együtt kell működnie velük, hogy segítse az embercsempészek elleni küzdelmet, valamint az érintett országok kapacitásépítését a hatékony menekültügyi jogszabályok, a bűnüldözés és a határigazgatás terén, de olyan területeken is, mint az oktatás és a szociálpolitika. A harmadik országokkal való együttműködésnek a nemzetközi egyezményekkel összhangban és az alapvető jogok teljes tiszteletben tartása mellett kell történnie.

Az Európai Bizottságnak évente értékelnie kell az EU migrációs politikáját, beleértve az esetleges push- és pull-tényezőket is. Ezen értékelésekkel összefüggésben szakpolitikai változtatásokat kell javasolni az embercsempészek üzleti modelljének hatékony megtörése érdekében.

Az Unió határainak védelme: Kulcsfontosságú intézkedések

Az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (EBCGA) mérföldkő az európai határigazgatás történetében. A teljes körű európai határ- és parti őrség létrehozásával a tagállamok és az Unió közötti megosztott felelősség és szolidaritás elvei valósággá válnak. Az ügynökség szorosan figyelemmel kíséri az EU külső határainak védelmét, és támogatnia kell a külső határok igazgatásával kapcsolatos uniós intézkedések alkalmazását, miközben a tagállamok saját nemzeti érdekükben és az összes tagállam szélesebb körű érdekében továbbra is elsődlegesen a saját külső határaik igazgatásáért felelősek. A Bizottság azon dolgozik, hogy gyorsan azonosítsa és kezelje a biztonsági fenyegetéseket, teljes mértékben együttműködve a tagállamokkal azon a területen, ahol ügynökei tevékenykednek.

Az új megbízatás értelmében az EBCGA szerepe és tevékenységei jelentősen kibővültek annak érdekében, hogy hatékonyabb és érdemibb támogatást nyújtson a tagállamoknak. Az ügynökség állandó személyzete több mint kétszeresére nő, és az ügynökség képes lesz saját felszereléseket vásárolni és rövid időn belül bevetni a határ menti műveletekben. Az Ügynökség számára szilárdabb finanszírozást kell biztosítani, hogy gyorsan elérje a 10 000 fős teljes állandó állományt, és beszerezze a szükséges felszerelést. E tekintetben rendkívül aggályos több tagállam azon álláspontja, hogy csökkentik az EBCGA létszámát és finanszírozását.

Az EBCGA az európai külső határok hatékony védelmének alapvető eleme. A 10 000 határőrből és személyzetből álló állandó alakulatot ezért a lehető leggyorsabban végre kell hajtani, és ideális esetben 2024 előtt működőképessé kell tenni.

Ahhoz, hogy az EBCGA működőképes és hatékony legyen, a tagállamoknak teljesíteniük kell az EU külső határainak hatékony védelmére tett emberi erőforrásokat és technikai felszerelést érintő ígéreteiket. A lehető leghamarabb meg kell oldani a munkaerő-felvétellel kapcsolatos kérdéseket az EBCGA-nál - vonzóbbá kell tennünk a magasan képzett szakemberek számára, hogy az ügynökségnél keressenek karriert. Biztosítani kell, hogy az Ügynökség rendelkezzen a feladatai megfelelő ellátásához szükséges felszereléssel és technológiával. Az Ügynökség belső folyamatait és szervezetét át kell vizsgálni annak érdekében, hogy az Ügynökség optimális szinten tudjon teljesíteni.

Az információs rendszerek interoperabilitására vonatkozó szabályok elfogadását követően számos továbbfejlesztett határellenőrzési eszköz, a be- és kiléptető rendszer és az ETIAS rendszer kerül bevezetésre a tagállamok közötti információcsere fokozása érdekében. Az Eurodac és a VIS reformját gyorsan le kell zárni az információs hiányosságok és a vakfoltok megszüntetése, valamint a személyazonossággal kapcsolatos csalás elleni további küzdelem érdekében.

Az Európai Parlament és a Tanács által hozott valamennyi ebből következő jogszabály gyors elfogadása alapvető fontosságú lesz a határellenőrzés megerősítését célzó jogalkotási határozatok teljes körű végrehajtásához. Az EBCGA-t folyamatosan nyomon kell követni, és működésének elemzését szükség esetén a szükségletek újraértékelése céljából kell elvégezni.

A határigazgatásban szerepet játszó valamennyi bel- és igazságügyi ügynökségnek megfelelő finanszírozással kell rendelkeznie annak érdekében, hogy napi működésük és az EU külső határainak védelmére való képességük biztosított legyen.

Az EU külső határainak hatékony védelme előfeltétele a schengeni térség megfelelő működésének és az ideiglenes belső határellenőrzések megszüntetésének. A tagállamok azonban fenntartják a jogot arra, hogy ideiglenes belső határellenőrzéseket vezessenek be, amelyeket csak kivételesen és arányosan, korlátozott időtartamra szabad bevezetni. Minden ilyen intézkedést vissza kell vonni, amint a belső biztonságot fenyegető veszélyek megszűnnek.

A visszatérés és visszafogadás javítása

A Közös Európai Menekültügyi Rendszer (KEMR) hatékony végrehajtása és a schengeni térség védelme együtt jár az EU külső határainak hatékony védelmével, valamint az EU-ban való tartózkodásra jogszerű okkal nem rendelkező harmadik országbeli állampolgárok hatékony visszatérési politikájával.

A tagállamok, az Európai Bizottság és az EBCGA folyamatos erőfeszítései ellenére a visszatérési arány messze nem kielégítő.

A visszatérés növelése további erőfeszítéseket igényel a tagállamok és a harmadik országok részéről. A tagállamok visszatérési rendszereinek összehangoltan kell működniük. A legfontosabb intézkedések közé tartozik a harmadik országbeli állampolgárok helyzetének aktív nyomon követése a teljes visszatérési eljárás során, valamint a visszatérési kötelezettség betartása, a szökések és a másodlagos mozgások megelőzése, valamint az önkéntes távozásra hajlandó, együttműködő harmadik országbeli állampolgároknak nyújtott segítség megerősítése.

A visszatérési irányelv átdolgozásának befejezése elengedhetetlen. A szökések megelőzése és a visszatérés hatékonyabbá tétele érdekében célzott változtatásokra van szükség az őrizetre és az alternatív fogva tartási formákra vonatkozó szabályokban. Szükség esetén az őrizetnek a lehető legrövidebb ideig kell tartania, és csak a kitoloncolási intézkedések végrehajtása során kell alkalmazni és fenntartani.

A Schengeni Információs Rendszer teljes körű végrehajtása a visszatérés szempontjából is kulcsfontosságú, ami javítja a határellenőrzési eljárásokat és megakadályozza a másodlagos mozgásokat.

A tagállamok illetékes kiutasítási hatóságainak teljes mértékben ki kell használniuk az EBCGA kiutasítással kapcsolatos új megbízatását, figyelembe véve annak kiterjesztését mind a belső, mind a külső dimenziókra, beleértve a kiutasítás előtti és utáni tevékenységeket is.

Visszatérési megbízatásának külső dimenziója tekintetében az Ügynökségnek minden rendelkezésre álló eszközt és kapacitást ki kell használnia annak érdekében, hogy a harmadik országokkal a visszatérés terén folytatott együttműködésre ösztönző hatást gyakoroljon. Ennek egy koherens új "Afrika-stratégia" részét kell képeznie.

A Cotonoui Megállapodás keretében az afrikai karibi és csendes-óceáni államok mindegyike kötelezettséget vállalt arra, hogy az Európai Unió valamely tagállamának kérésére és szükségtelen késedelem nélkül visszatoloncolja és visszafogadja az Európai Unió valamely tagállamának területén illegálisan tartózkodó állampolgárait. Ez a kötelezettségvállalás nem hozott jobb eredményeket ezen a területen. Ezért az EU-AKCS együttműködés migrációval kapcsolatos aspektusainak jobb érvényesíthetőségére szólítunk fel, és támogatjuk az új EU-AKCS partnerséget.

Mind a visszafogadási eszközök tárgyalása, mind pedig a végrehajtás során arra a határozott és következetes üzenetre kell támaszkodni, hogy az EU és tagállamai elvárják az érintett harmadik ország együttműködését. Ez szélesebb körű politikai befolyásoló eszközök alkalmazását jelentheti. Az újonnan módosított vízumkódex-rendelet ezt a célt szolgálja.

Az együttműködésnek kölcsönösen előnyösnek kell lennie, és a "többet többért többet" elvén kell alapulnia, amelynek értelmében a származási és tranzitországok további erőfeszítéseit fokozott együttműködéssel és további támogatással kell jutalmazni. Ezért minden vonatkozó uniós politikát, eszközt és eszközt - beleértve a kereskedelmi megállapodásokat, valamint a fejlesztési segélyt, a legális migrációt és a vízumpolitikát - össze kell kapcsolni a harmadik országokkal a migráció és a visszatérés/visszafogadás terén folytatott együttműködéssel, az illegális migráció megelőzése és az illegális migránsok származási országukba való visszatérése tekintetében. Az együttműködés szintjének időszakos felülvizsgálatát el kell végezni ezen eszközök szükség szerinti aktualizálása érdekében. A származási és tranzitországok elégtelen együttműködése az együttműködés és a támogatás csökkenéséhez kell, hogy vezessen, anélkül azonban, hogy ez befolyásolná a humanitárius segítségnyújtást, amelynek célja az élet megőrzése, a szenvedés megelőzése és enyhítése, valamint az emberi méltóság megőrzésének elősegítése a természeti és ember okozta katasztrófák esetén.

Visszatérési megbízatásának belső dimenziója tekintetében az Ügynökségnek tovább kell erősítenie egy közös visszatérési platformot az információgyűjtés, elemzés, tervezés és közös fellépések szervezése céljából, hogy megkönnyítse a tagállamok és harmadik országok közötti együttműködést, különösen a visszatérési és visszafogadási eljárások megszervezése és végrehajtása tekintetében.

Alapvető fontosságú, hogy a visszatérési döntéseket kölcsönösen el lehessen ismerni, és hogy e célból finanszírozás álljon rendelkezésre. A visszatérés hatékonyságát csak akkor lehet javítani, ha fokozzuk a koordinációt és európai megközelítésre törekszünk.

A bevándorlási összekötő tisztviselők európai hálózatának létrehozásáról szóló, nemrégiben elfogadott rendeletnek tovább kell erősítenie az EU azon képességét, hogy koordinálja és felhasználja a harmadik országokba küldött ILO-kat, hogy hatékonyabban tudjon reagálni az Unió migrációs prioritásaira, nevezetesen az illegális migráció megelőzésére és leküzdésére, a visszatérés megkönnyítésére és a legális migráció kezelésére.

Az ILO-knak az új EBCGA-rendeletben előírt, a visszatérésért felelős EBCGA összekötő tisztviselőkkel és a harmadik országokban működő európai migrációs összekötő tisztviselőkkel együtt hatékony bevetést kell biztosítaniuk a harmadik országokban, és lehetővé kell tenniük, hogy a tagállamok konkrét visszatérési/visszafogadási kérelmei alapján operatív szinten nyomást gyakoroljanak.

A célnak megfelelő közös európai menekültügyi rendszer

A jelenlegi KEMR-t a napirend élén kell tartani és átfogóan meg kell reformálni, hogy bármikor megfelelően működhessen, és reagálni tudjon a jövőbeli migrációs válságokra és a globális migrációs tendenciákra. A schengeni térség fenntarthatóságának biztosítása érdekében az illegális határátlépések megelőzését az EU területén tartózkodó menedékkérők kezelésére szolgáló szilárd rendszerrel kell összekapcsolni.

Az európai szabályok hiánya miatt az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) szerint a legtöbb kérelmet még mindig csak öt tagállam kezeli.

Egy válságálló uniós menekültügyi és migrációs politika és egy válságálló schengeni rendszer alapvető előfeltétele közös európai jövőnknek.

A rugalmas KEMR egyik előfeltétele a dublini rendelet megoldása, amely meghatározza azokat a kritériumokat és mechanizmusokat, amelyek alapján meghatározható, hogy melyik uniós tagállam felelős a menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért.

A működő KEMR attól függ, hogy a migrációval kapcsolatos uniós megközelítés középpontjában a szolidaritás álljon.

Az EU-nak biztosítania kell, hogy egy jövőbeli modellben a menedékkérők kérelmének többségét az Unión kívül, vagy az Unió külső határain, vagy valamely tagállam tranzitzónájában kelljen benyújtani, mielőtt a kérelmező beutazásáról döntés születik. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy az elfogadhatósági vizsgálatot vagy érdemi vizsgálatot írjanak elő, ami lehetővé tenné, hogy az ilyen kérelmekről a külső határon vagy a regionális kiszállási platformokon, jól meghatározott körülmények között döntsenek. A megreformált KEMR-nek biztosítania kell, hogy a tagállamok a szolidaritás és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával vállalják a felelősségükből rájuk eső részt. A gyermekek mindenek felett álló érdekeit kell értékelni és elsődleges szempontként figyelembe venni minden őket érintő intézkedés vagy döntés során, miközben biztosítani kell minden gyermeknek azt a jogát, hogy mindenekelőtt gyermekként kezeljék.

Az egységes menekültügyi szabályok kialakításakor kellően figyelembe kell venni az olyan visszaélések megelőzésének összetettségét, mint például a nemzetközi védelmet kérelmezők által történő menedékkérés, akiknek másodlagos mozgását nemcsak a befogadási feltételek, hanem bizonyos mértékig a célországok gazdasági tényezői és ismerős kulturális rokonsága is befolyásolja, ugyanakkor a nemzetközi védelemben részesülőket arra kell ösztönözni, hogy annak a tagállamnak a területén maradjanak, ahol a védelmet eredetileg megadták. Az ilyen szabályoknak biztosítaniuk kell, hogy a megreformált dublini rendszer működését ne zavarják meg az ilyen mozgások, és hogy a tagállamok teljes mértékben megfeleljenek a követelményeknek.

A KEMR működése az egyes tagállamok közötti szolidaritástól függ, és ez áll a migrációval kapcsolatos uniós megközelítés középpontjában. A megreformált KEMR-nek lehetővé kell tennie a tagállamok számára, hogy egy olyan uniós keretrendszer részét képezzék, amelyben a beérkező menedékkérők igazságosan oszlanak meg közöttük, ezáltal enyhítve az első belépő államokra nehezedő nyomást. Azoknak a tagállamoknak, amelyek vonakodnak részt venni ebben a keretben, jelentős, kézzelfogható hozzájárulást kell nyújtaniuk a szolidaritás más formáin keresztül. A tagállamok közötti áthelyezésre vonatkozó uniós keretnek biztosítania kell, hogy minden egyértelműen nemzetközi védelemre szoruló kérelmező teljes mértékben és gyorsan élvezhesse védelmi jogait az áthelyezés helye szerinti tagállamban, ugyanakkor meg kell akadályoznia, hogy a kérelmükre valószínűleg elutasító határozatot kapó kérelmezőket egy másik tagállamba helyezzék át, és ezáltal indokolatlanul meghosszabbítsák az Unióban való tartózkodásukat.

Az EU-nak egy koherens "Afrika-stratégia" részeként újra kellene kezdenie a Földközi-tenger mindkét partján a regionális partraszállási platformokról szóló vitát, ahol a menedékkérőket biztonságosan fogadják, és ahol kérelmüket hatékonyan, méltóságteljesen és emberségesen tudják elbírálni. Az ilyen regionális kiszállási platformokat az EASO és az EBCGA működtethetné, a megreformált dublini rendszer megfelelő működésének sérelme nélkül.

A Földközi-tenger térségében minden biztonságos országnak - uniós és harmadik országoknak egyaránt - szerepe van a keresési és mentési műveletekben. A partraszállást a nemzetközi joggal összhangban kell végrehajtani, még akkor is, ha az az EU területén kívül történik.

A tengeri életek megmentése mind a nemzetközi, mind az uniós jog értelmében jogi kötelezettség, de mindenekelőtt a veszélyben lévők iránti emberség és szolidaritás cselekedete. A tagállamoknak egyénileg, valamint az EU tagállamaként vagy a vonatkozó nemzetközi fórumokon való fellépésük során a bajba jutott személyek megsegítése során a vonatkozó nemzetközi és uniós jog előírásai szerint kell eljárniuk. A keresési és mentési műveleteket végző hajóknak be kell tartaniuk a vonatkozó nemzetközi és uniós jogot, és követniük kell az illetékes mentési koordinációs központ utasításait, valamint együtt kell működniük a tagállami hatóságokkal és a Frontexszel a migránsok biztonságának megőrzése érdekében.

Az EU és Törökország közötti megállapodás ez év elejéig jelentősen csökkentette az Európára nehezedő migrációs nyomást. A tranzitországokkal és a származási országokkal kötött hasonló megállapodásokkal megelőzhető az illegális migráció, miközben számos migráns részesülhet pénzügyi támogatásban a származási vagy tranzitországokban. A törökországi menekültek számára létrehozott uniós eszköz közel 1,7 millió szíriai számára nyújtott támogatást az alapvető napi szükségletek fedezéséhez, és több mint 500 000 menekült gyermeknek nyújtottak támogatást az iskolába járáshoz. A görög-török határon, valamint a görög szigeteken a migránsok által egy ideje már rendkívül aggasztó mértékűre duzzasztott tömeges és szervezett nyomás azonban a befogadási feltételek szempontjából tarthatatlanná tette a helyzetet a szigetek hotspotjain. A szárazföldi határoknál jelentkező nyomás erőszakhoz vezethet. Az EU-nak fokoznia kell erőfeszítéseit annak érdekében, hogy Törökország tartsa be az EU-Törökország megállapodásból eredő kötelezettségeit.

A KEMR-szabályok további megerősítése és harmonizálása azt is biztosítaná, hogy a bánásmód az EU-ban relatíve egyenlő legyen, és csökkentené az EU-ba való beutazás indokolatlan vonzóerejét.

Az, hogy az eljáró hatóságok képesek-e a nemzetközi védelem iránti kérelmek szigorú és tisztességes vizsgálatát elvégezni, számos olyan tényezőtől függ, amelyek a hatóságok belső szervezetének, erőforrásainak és működésének sajátjai. A gyors és hatékony menekültügyi eljárások kulcsa a menekültügyi rendszerek előrehozása, az elsőfokú döntéshozatal minőségébe való beruházás politikája az illetékes hatóságok számára elegendő forrás biztosítása, a személyzetük képzése, valamint olyan kulcsfontosságú eljárási garanciák révén, amelyek lehetővé teszik a kérelmezők számára, hogy kérelmük minden elemét a lehető legkorábbi szakaszban nyújtsák be.

Az EASO szerepe kulcsfontosságú, amikor a tagállamoknak támogatást nyújt a nemzetközi védelem iránti kérelmek feldolgozásához, valamint a menedékjogi kérelmek feldolgozásáért felelős ügyintézők képzéséhez. A támogatást és a tájékoztatást ki kell terjeszteni a kísérő nélküli és elszakított gyermekekre, a legjobb érdekeiknek megfelelően. Sürgősen szükség van arra, hogy az EASO teljes jogú ügynökség legyen, amely rendelkezik a szükséges hatáskörökkel és forrásokkal.

Teljes jogú ügynökségként az EASO-t fel kell hatalmazni arra, hogy szakértői támogatást nyújtson a tagállamoknak a helyszínen az azonosító okmányok nélkül utazó személyek származási országának azonosításában.

A gyorsított vizsgálati eljárás és a határ menti eljárás szükséges eszközök az egyértelműen csalárd, nyilvánvalóan megalapozatlan vagy elfogadhatatlan kérelmek hatékony elbírálásához, ezért a jövőbeni európai menekültügyi politika kötelező elemei kell, hogy legyenek, és ennek során a közvetlenül a külső határokon vagy Európán kívül benyújtott menedékjog iránti kérelmeket is előnyben kell részesíteni.

Tovább kell vizsgálni a partraszállási helyek meghatározására vonatkozó regionális megállapodások felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a frontországok mentesüljenek a tengeren kimentett személyek partraszállásának és további feldolgozásának kizárólagos felelőssége alól.

Letelepítés

A letelepítés biztonságos és legális alternatívát jelent a védelemre szoruló emberek számára a szabálytalan és veszélyes utazások helyett, és az európai szolidaritás megnyilvánulása a háború vagy üldöztetés elől nagy számban menekülő embereket befogadó nem uniós országok iránt. Továbbra is a tagállamok hatáskörében kell maradnia annak meghatározásának, hogy hány embert telepítenek át az EU-n belül. A tagállamok folyamatos kötelezettségvállalása a letelepítés mint az EU-ba való biztonságos és legális beutazási útvonal mellett megerősíti, hogy ez továbbra is az egyik legfontosabb eszköze annak, hogy a nemzetközi védelemre szoruló személyek rendezett, irányított, biztonságos és méltóságteljes módon érkezhessenek az EU-ba. Ugyanakkor a védelemmel kapcsolatos felelősséget nemcsak az EU-nak mint egésznek, hanem a nemzetközi közösségnek is növelnie kell, mivel ez jelenleg globális szinten egyenlőtlenül oszlik meg. E tekintetben a további fejlődést az ENSZ Menekültügyi Fórumára alapozva kell előmozdítani, ahol a nemzetközi felelősségmegosztás elvét konkrét cselekvésbe kell átültetni.

Legális migráció

A migráció intelligens kezelése nemcsak az irreguláris migrációs áramlások kezelésére irányuló politikát igényel, miközben védelmet biztosít a rászorulóknak, hanem a fenntartható, átlátható és hozzáférhető legális útvonalak proaktív politikáját is, amely mind Európa, mind a származási országok számára előnyös.

Európa elöregedő kontinens, ahol a munkaképes korú lakosság száma csökken, és a következő évtizedben várhatóan 18 millióval csökken. Emellett az uniós munkaerőpiacok által igényelt készségek változásai 2012 és 2025 között azt mutatják, hogy egyre nagyobb szükség van a magasan képzett munkavállalókra (68 millióról 83 millióra, azaz +23%-kal). A tagállamoknak újra kell értékelniük szociális és családpolitikájukat, hogy ezekkel a változásokkal szembenézzenek, és segítsék az EU egészét abban, hogy szembenézzen ezekkel az új realitásokkal.

Az EU-nak javítania kell a migrációs szabályokon, és meg kell vizsgálnia, hogyan vonzhatná a kétkezi munkaerőt, valamint a magasan képzett legális bevándorlókat és vállalkozókat, akik betölthetnék a megüresedő munkahelyeket és fellendíthetnék a gazdasági növekedést. Az EU-nak meg kell reformálnia az EU kék kártyát, és el kell gondolkodnia a hosszú távú, rövid távú és szezonális vízumcsomagokon, amelyek hozzájárulhatnak az európai és a származási országok munkaerőhelyzetének javításához. Ezen a területen tiszteletben kell tartani a tagállamok hatáskörét, és a tagállamok határozzák meg a munkaerőpiacukra való bejutás feltételeit.

A legális migrációnak a származási és tranzitországokkal folytatott, a migrációs áramlások kezelésében való együttműködés módjáról szóló átfogó megbeszélések részévé kell válnia. Az EU-nak elő kell mozdítania a kkv-k együttműködését a tagállamok és a harmadik országok között, és egy olyan rendszert kell szorgalmaznia, amely nem kizárólag a támogatásokat, hanem a beruházásokat támogatja.

El kell kezdeni a legális és különösen a munkaerő-migráció kezelésére szolgáló uniós keretrendszer megváltoztatásának lehetséges módjairól szóló mérlegelést, többek között a más országok - például Kanada - által kidolgozott sikeres, pontalapú modellekből merítve, valamint a tagállamok hatásköreinek tiszteletben tartásával.

A migráció kiváltó okainak kezelése

Úgy véljük, hogy az uniós segélyezésre és külpolitikára vonatkozó stratégiánknak figyelembe kell vennie a migrációs politikát is. Az Európai Bizottságnak ezt figyelembe kellene vennie az új "Afrika-stratégia", valamint a Közel-Keletre vonatkozó átfogó stratégia kidolgozásakor. Az EU-nak gyakrabban kellene segítséget nyújtania a fogadó országnak az illegális gazdasági migráció megelőzése érdekében. Az EU segélyezési politikájának egyik átfogó célja kell, hogy legyen a migráció kiváltó okainak kezelése, beleértve a demográfiai kihívásokat is. Ezért a hangsúlyt a stabil intézmények kialakításának támogatására kell helyezni Európa közvetlen térségében a fenntartható társadalmi fejlődés elősegítése érdekében.

A migrációs probléma alapvető kezelése megköveteli az Afrikával való partnerséget, amelynek célja az afrikai kontinens jelentős társadalmi-gazdasági átalakítása, tiszteletben tartva az afrikai kontinens elveit és célkitűzéseit. Ehhez nemcsak a fejlesztési finanszírozás növelésére lesz szükség, hanem olyan új keretrendszer megteremtésére is, amely lehetővé teszi a magánbefektetések jelentős növekedését mind az afrikaiak, mind az európaiak részéről. Különös hangsúlyt kell fektetni az ENSZ fenntartható céljainak megvalósítására, különös tekintettel az oktatásra, az egészségügyre, az infrastruktúrára, az innovációra, a jó kormányzásra és a nők szerepének erősítésére. Emellett figyelembe kell venni a 2018-as Afrika-Európa magas szintű fórum tanulságait, mivel ezek rávilágítanak arra, hogyan lehet kihasználni a kiaknázatlan innovációs és digitalizációs potenciált, amely jövőbeli fejlődésünk fontos mozgatórugója.

Alapvető fontosságú, hogy a partnerországokkal együtt dolgozzunk az ellenálló képesség és a stabilitás, valamint a munkahelyek és lehetőségek megteremtése érdekében mind a migránsok és menekültek, mind a befogadó közösségek számára.

Az EU-nak az EU Afrikáért Alapítvány eddigi tapasztalataira kell építenie, és folytatnia kell az afrikai kontinensen végzett munkát. A 2020-ra szóló vagyonkezelői alapot a tagállamok és az Európai Bizottság hozzájárulásával kell feltöltenie, miközben pontosan meghatározza a szükségleteket.

Az uniós fellépésnek arra kell irányulnia, hogy hozzájáruljon a helyi közösségek és régiók gazdasági fejlődéséhez, és ezáltal csökkentse a migrációs nyomást a potenciális és/vagy visszatérő migránsok készségeinek és foglalkoztathatóságának javítása révén.

Az EU nyugat-balkáni bővítési erőfeszítései és az EU aktív szomszédságpolitikája hozzájárulnak a jólét és a jogállamiság megerősített térségének kiszélesítéséhez, és ezért hatékony megelőző eszközök a migrációs áramlások jobb kezeléséhez. Az EU és a keleti és déli határain fekvő országok közötti megerősített stratégiai és operatív együttműködésnek ezen erőfeszítések szerves részét kell képeznie.

Integráció

Bár az EU az EUMSZ 79. cikkének (4) bekezdése alapján ösztönzőket és támogatást nyújthat a tagállamok fellépéseihez, az integráció továbbra is nemzeti hatáskörbe tartozik.

Az elmúlt évek migrációs hullámai megerősítették a harmadik országok állampolgárainak integrációjára irányuló hatékony politikák szükségességét.

Az integráció a befogadó, összetartó és virágzó társadalom előfeltétele. Megértjük, hogy az integráció kétirányú folyamat, és az Unió alapját képező értékek tiszteletben tartásának az integrációs folyamat szerves részét kell képeznie.

A tagállamok részéről új integrációs megközelítést sürgetünk, amely a társadalmi és munkaerő-piaci befogadásra, a nyelvi és integrációs tanfolyamok biztosítására, a női migránsokra és más kiszolgáltatott személyekre, valamint a városi gettók kihívásainak kezelésére összpontosít. Az integráció a lehető legkorábbi szakaszban, általános és célzott intézkedéseken keresztül alapvető tényező, amely hozzájárul a társadalmi kohézióhoz Európában, valamint fontos tényező az esetleges bűncselekmények és a radikalizálódás kockázatának való kitettség minimalizálásában.

A jogállamiság és az alapvető jogok, mint például a szólásszabadság, a férfiak és nők közötti egyenlőség, valamint a vallási közösségek közötti tisztelet és párbeszéd értékrendünk alapvető elemei, amelyeket mindenkinek tiszteletben kell tartania, beleértve a migránsokat is. Nem engedhetjük meg, hogy párhuzamos társadalmak alakuljanak ki, amelyekben az Unió alapvető értékeit szisztematikusan aláássák, és fokoznunk kell a küzdelmet minden ilyen szélsőséges ideológia ellen.

A társadalom valamennyi szereplőjének részvétele kulcsfontosságú, és miközben tiszteletben tartjuk a tagállamok hatáskörét az integrációs intézkedések tekintetében, a jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokat érintő ilyen intézkedéseknek az elszigetelés helyett a befogadást kell előmozdítaniuk, és az integrációs folyamatokban kulcsszerepet játszó regionális hatóságokkal együtt kell működniük.