Grúzia szabadságharca része Európa orosz imperializmus elleni ellenállásának

Több mint 100 téli napon és éjszakán át Grúzia legelszántabb polgárai ellenálltak Bidzina Ivanishvili oroszbarát rezsimjének. Békés küzdelmük egy egyszerű, de döntő fontosságú választás előtt áll: visszatérnek Oroszországhoz, vagy továbblépnek az Európai Unió felé. A válság megoldásának egyetlen módja a megfelelő nemzetközi felügyelet mellett tartott új, szabad és tisztességes választások, de ehhez Grúziának határozott uniós támogatásra van szüksége.

Tbiliszi üzenete az EU fővárosainak és az Európai Bizottságnak egyértelmű: Grúzia szabadságharca szerves része Európa szélesebb körű ellenállásának az orosz imperializmussal szemben.

A grúzok támogatásával nemcsak Ukrajnának, Moldovának és Örményországnak segítünk, hanem az Európai Uniót is erősítjük, és ezzel saját magunkat is megvédjük.

A közelmúltbeli washingtoni történelmi fordulat semmiben sem gyengíti a szabadságszerető grúzok elszántságát, hogy megvédjék országukat a Kreml befolyása alá visszahozni és megállítani Grúzia európai útját.

A közelmúltbeli washingtoni történelmi fordulat semmiben sem gyengíti a szabadságszerető grúzok elszántságát, hogy megvédjék országukat a Kreml befolyása alá akarják vonni Grúziát, és megállítsák európai útját.

Az emberek továbbra is elszántak. A grúziai helyzet azonban komor. Bidzina rezsimje és az ellene tiltakozó polgárok világok távol állnak egymástól. Bidzinát nem érdekli Európa. Az EU szabályai és értékei ellentétben állnak azzal a céljával, hogy megőrizze a hatalmát és megvédje az Oroszországban szerzett milliárdjait.

Bidzina érdekei egybeesnek a Kreml érdekeivel, ami megnehezíti, hogy hatékony befolyást találjon arra, hogy rákényszerítse a rezsimet szabad parlamenti választások megtartására, hogy kiderüljön a grúz nép valódi akarata a jövőjét illetően. Sajnos az EU tagállamai nem egységesek Grúziával kapcsolatban.

A rossz hírek

Orbán Viktor Magyarországa a grúz rezsim legerősebb szövetségese az EU-n belül, aktívan aláásva a közös erőfeszítéseket. A hírhedt szabotőr, Magyarország blokkolja a közös szankciókat Bidzina és más, az elnyomásért, letartóztatásokért és politikai bebörtönzésekért felelős személyiségek ellen.

Ezen túlmenően az országok egy másik csoportja úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagyja a rezsim tekintélyelvű sodródását, és a rövid távú stabilitást helyezi előtérbe a demokratikus értékekkel szemben - hasonlóan ahhoz, ahogyan egykor Putyinnal tették 2022 előtt. Hozzáállásuk üzleti érdekekből és az uniós bővítéssel kapcsolatos fáradtságból fakad. Sajnálatos módon néhány nyugati politikus számára a Dél-Kaukázus, beleértve Grúziát is, továbbra is utógondolat marad, és továbbra is az EU körpályáján kívülinek tekintik.

Mint mindig, a balti államok, az észak-európai országok és Hollandia értik a legjobban a helyzetet, és nagy reményeket fűznek Németország új kormányához.

Franciaországnak is mély kapcsolatai vannak a Dél-Kaukázussal - mind Salome Zourabishvili elnök erőfeszítései, mind az örmény diaszpóra történelmi kapcsolatai miatt.

A helyzet még törékenyebbé vált a Washington D.C.-ből a közelmúltban érkezett vegyes jelzések után. A Grúzia Európa-barát jövőjének határozott támogatója, az USA ma a szakadék szélén áll. Az EU és az USA közötti együttműködés kulcsfontosságú az egész régió stabilitása szempontjából, amelyet Oroszország birodalmi terjeszkedése fenyeget. Grúzia sem kivétel.

A közelmúltig az USA döntő szerepet játszott a független média támogatásában és a civil társadalom megerősítésében a nem kormányzati szervezeteken keresztül. Most, az USAID tevékenységének felfüggesztésével ez a támogatás teljesen eltűnt. Az Egyesült Államok egy kisebb probléma megoldására tett kísérletével ehelyett egy létfontosságú életmentő eszközt vágott el - és ezzel akkor bénította meg Grúzia demokráciapárti mozgalmát, amikor annak a legnagyobb szüksége volt a segítségre. Őszintén remélem, hogy a felfüggesztés csak átmeneti, és hogy az Egyesült Államok ismét a demokráciák és a tekintélyelvűségnek ellenálló civil társadalmak fő támogatójaként fog tevékenykedni.

Legújabb csapás a demokráciára

Mint minden autokrata, Bidzina is régen magához ragadta az irányítást a főbb állami médiumok felett. A demokrácia elleni egyik legfájdalmasabb közelmúltbeli támadás az volt, hogy a Bidzinához hű üzleti érdekeltségek átvették Grúzia fő ellenzéki tévécsatornáját, a Mtavarit. A csatorna mostanra teljesen leállította adását. A többi független médiumot lassan megfojtják, fenyegetik és elnyomják. Több tucat újságírót támadtak meg és vettek önkényesen őrizetbe; néhányan rácsok mögött maradnak bizonytalan körülmények között, mint például Mzia Amaglobeli, aki a grúz ellenállás szimbólumává vált.

A változó helyzet szimbolikus, de mélyen aggasztó jele: A szovjet invázió évfordulójának grúziai megemlékezései során, amikor a bolsevikok szétverték az ország 20. század eleji függetlenségi mozgalmát. Ezt a napot hagyományosan egy, az eseménynek szentelt emlékműnél ünnepelték meg, külföldi nagykövetek jelenlétében.

Ezúttal nem csak az amerikai nagykövetség nem volt jelen, hanem az amerikai katonák is, akik korábban mindig részt vettek, hogy kifejezzék tiszteletüket.

Ezek mélyen aggasztó változások, amelyeknek komoly következményei lehetnek nemcsak a régióra, hanem egész Európára nézve is.

Donald Trump Bidzina legnagyobb reménysége, és ezt nem is titkolják. Reméljük, Washington csalódást okoz nekik.

A rezsim Lukasenko útját követi - naponta változtatja a törvényeket, hogy elnyomja a tüntetőket. A tüntetésekről hazatérő embereket egyenként támadják meg. A védelmi és külügyminisztériumot megtisztítják a nyugatbarát tisztviselőktől - Bidzina rezsimjének elsődleges célpontjai.

Félelem, agresszió és hazugság - ugyanaz a jól ismert forgatókönyv, amelyet a Kreml-közeli rezsimek is használnak.

Van még remény?

Az emberek gyakran kérdezik ezt.

Egyelőre a válasz igen.

Salome Zourabichvili elnök az ellenállás megkérdőjelezhetetlen vezetőjévé vált. Az ellenzéki pártok vezetői és a civil társadalom szereplői is teljes mértékben felfogták a helyzet súlyosságát. Az ő szerepük kulcsfontosságú; nem hátrálnak meg, és hajthatatlanok: "Ez a mi országunk, és meg kell védenünk".

Közeleg a tavasz

A grúzok hajthatatlanok abban, hogy "elviselték a hideg téli napokat és éjszakákat az utcákon - a tavaszt még jobban elviseljük".

Megértik, hogy Ukrajna sorsa most döntőbb, mint valaha a saját jövőjük szempontjából.

Az elkövetkező napok mindent eldönthetnek.

Ezen túlmenően a mi üzenetünk végső soron ugyanaz marad, mint a brit kormányé 1939-ben, arra buzdítjuk a grúz népet, hogy "Nyugalom, folytassátok!".

Salome Zourabichvili elnök az ellenállás megkérdőjelezhetetlen vezetőjévé vált. Az ellenzéki pártok vezetői és a civil társadalom szereplői is teljes mértékben felfogják a helyzet súlyosságát. Az ő szerepük kulcsfontosságú; nem hátrálnak meg, és hajthatatlanok: "Ez a mi országunk, és meg kell védenünk".